Az atomok aurája

Aparadox  11

Az atomok aurája

Van-e láthatatlan sugárzási övezet - aura - a testünk körül?  Lehetséges, hogy van, erre elég sok, bár kicsit bizonytalan megfigyelés utal.  Ilyenek az un. aurafotók, a különleges adottságú aura-látók, valamint bizarr benyomások erős kisugárzással bíró személyiségek közelében. Lehetséges azonban, hogy nem csak a magas szervezettségű biológiai lények sugároznak, hanem akár egy kavicsot is aura vesz körül.  A kavics viszont atomokból áll. Tehát sugároznak-e az atomok? 

Számos ember kíváncsi az aurájára, és némi anyagi áldozatot is vállalva belemegy egy bizonytalan játékba.  Újára érintkezőket kapcsolnak, majd valamilyen számítógépes szoftver valamilyen algoritmus szerint színeket és struktúrát szerkeszt az arcképe köré.  Mindenkinek másat - és akár lehet is a dologban valami. 

Vannak, akik látják az aurát.  A technikát állítólag tanulni lehet, legjobbak a távolkeleti mesterek. A 7 rétegű színes  aura mindent megmutat a testi és lelki állapotról - állítják a látók. 

4 dimenziós tér

A 4 dimenzió számunkra rejtély, de ez ne jelentsen kizáró okot a létezésére.  Ez csak egyike a sok-sok felfoghatatlan természeti jelenségnek. Közelebb kerülhetünk hozzá, ha egy gondolatkísérletben  eggyel csökkentjük a dimenziók számát.

Képviselje a 4D teret egy 3D-s alakzat, egy pohár bor. Lakjunk mi ebben a pohárban, pontosabban a benne látható 2D sík felületen.  Ekkor számunkra csak a síkbeli tárgyak léteznek, és a térbeli tárgyakról - a borban úszkáló molekulákról - nincs tudomásunk. Pedig ezek mozognak, és időnként keresztezik összelapított "terünket".  Mozgásukat a mi 0 vastagságú terünk nem akadályozza. Síkbeli emberként különös látványban lenne részünk. Rendszertelen helyzetű és mozgású pici korongok jelennek meg, a molekulák metszeteként. Ezek először híznak, majd fogynak, végül semmivé válnak. Ezt az elképesztő látványt nézve meglehet, hogy nem hinnénk a szemünknek.     

Így volt ezzel Sir Williem Crokes angol tudós is, aki egy mentalistát tesztelt 1884-ben. Látta, amint a virágcsokor lassan áthatol az asztal kemény deszkalapján, majd alul leesik a padlóra.  Az esetet korrekt módon jegyzőkönyvezte, bár nem talált rá magyarázatot.  A korrekt tudós már akkor is ritka volt, mint a fehér holló. Manapság már nem is létezik, hiszen azonnal kigolyóznák a tudományos közösségből. 

3D-s hiedelem

A fenti kitérőt azért tettük, hogy ráérezzünk az auralátás nehézségeire, továbbá a tér problémáira. Mi emberek abban a hittben élünk, hogy terünk 3 dimenziós. Ez minden bizonnyal tévhit. Az elméleti fizikusok már egy évszázada sejtik, hogy ennél több dimenzióra van szükség a világegyetem működéséhez. A manapság kedvelt 3 + 1 dimenzióról szóló fikció valójában nem életképes. Ez az időt használja el a +1 térdimenzióra, ámde az idő nélkülözhetetlen a fizikai folyamatok leírásában. (Sajnos elkorcsosult szóhasználattal ezt a 3 + 1 dimenziót manapság - szándékolt csúsztatással - rendszeresen 4 dimenziónak  titulálják. Így még rosszabb.) De nekünk most igazi 4 dimenzióra van szükségünk. Feltehetőleg a világegyetem még ennél is komplexebb, és a 4D tér ennek csupán egy stilizált változata.  

Glória és aura

Ismert, hogy erős személyiségeknek erős kisugárzása van. A Dalai Láma audienciájáról távozó szerencsések mind hatalmas auráról, rájuk nehezedő nyomásról beszélnek. Nem kétséges, hogy egyszer műszer is készül az aura kimutatására. 

Az auralátás már az ősidőktől kezdve létezik. A szentek testét körülsugárzó fénylő aura minden valamire való ókori festmény tartozéka.  Az un. glória viszont a valóságban nem létezik. Valószínűleg középkori festők találmánya, akik sosem láttak aurát, viszont a tarkó fölött fénylő aranyló gyűrű képeiken igen jól mutat. Manapság is bármelyik férfiember magas jutalomban részesülne, ha egy Anna-bálos csinos hölgy hajkoronája fölé glóriát tudna varázsolni. 

A téma szigorúbb megközelítése, ha az atomok elektronburkát tekintjük. Úgy mondják, hogy az elektron nem folytonos mozgással járja be az atomburkot, hanem közben el-eltűnik,  majd felbukkan máshol. Jómagam ezt nem az elektronok játékos kedvű bújócskázásának tekintem, hanem azok mélymerülésének. Ilyenkor a 4. dimenzióban vannak, és nyilván ott is sugároznak. Mivel a 4D tér végtelenszer nagyobb, mint a 3D, ezért a mi terünkbe csak kevés energia jut. Elvileg  nulla, de talán mégis csak jut valamicske. Kész csoda, hogy az auralátók számára egyáltalán dereng valami. 

Erős bizonyítékok

Nem is annyira az atomok vizsgálata, hanem leginkább a gravitációs kékeltolódás jelensége az

erős bizonyíték az atomok sugárzására. Korábban már megmutattam, (Gravitációs kékeltolódás) hogy nem a fény kékül el, amikor a magasból a talajra esik. Ehelyett a talajon lévő rezonáló atomok lesznek lustábbak, mert rezgésük ütemét az alacsonyabb gravitációs energiaszint lejjebb veszi. A Föld atomjai megállás nélkül nyelik a vákuum energiáját, és konvertálják át elektromágneses sugárzássá, leginkább a 4. dimenzióba.  

Az atomi méreteket közelítő nano-technika nagy csodákra képes.  Segítségével készítették el azt a miniatűr eszközt, amely összegyűjti és egy pontba fókuszálja az atomot elhagyó sugárzást. Nano-technikai manipulátorral atomokat helyeztek el egy ellipszis kerületén. Ez az alakzat köztudottan két fókuszponttal - F1 és F2 - rendelkezik. Ha az egyik fókuszba leraktak egy újabb atomot, akkor az "megjelent" a másik fókuszban is.  Legalábbis az érzékelő ott is atomot detektált.  Nyilván az F1 fókuszba behelyezett atom sugarait fókuszálta az ellipszis az F2 pontba. Az újra egyesülő hullámok a detektor számára atomot formáztak. 

    

  

Természetesen sugároztak az ellipszist megtestesítő atomok is, de ezek hullámai szerteszét szóródtak, sehol sem sűrűsödtek és az F2 környékén is közel homogén háttérzajt alkottak.

Az atomról alkotott képünk immáron egy évszázados. Az elgondolás lényege, hogy elektronok köröznek az atommag körül. Ezzel azonban megjelent egy nehezen feloldható ellentmondás is. Az általános szabály szerint ugyanis a görbült pályán haladó töltések mindig sugároznak, és eközben energiát veszítenek. Márpedig az elektronok nem csak gömb-, hanem erősen görbült felületeket is bejárnak. A tudomány látóterében viszont nincs reménybeli energia, pótlandó a veszteséget. Mit volt mit tenni, az atommodellek szülőatyjai rákényszerültek egy új "törvény" megalkotására: "Az atomokra nem érvényes az általános szabály, mert különben az elektron milliomod másodperc alatt kisugározná energiáját és belezuhanna a magba." 

                

Miért is lett ilyen sikeres, pozitív kimenetelű az ellipszis-kísérlet? Meglehet, hogy ez az elrendezés valamilyen rezonancia jelenség útján 0-nál több energiát csatolt ki a 4. dimenzióból, és ennek következtében volt képes érzékelni a sugárzást a mérőműszer a mi szimpla 3D terünkben.

     

Az ellipszis-kísérlet azt mutatja, hogy az atomok igenis sugároznak, láthatatlan sugarak koszorúja, egyféle aura veszi körül őket. Ez az aura, ez a folyton távolodó sugárzás azt is jelenti, hogy folytonosan energiát veszítenek. Az atomok azonban mégsem omlanak össze, és ez nem szerencse illetve nem isteni gondviselés eredménye. Nem lehet másként, minthogy a kisugárzott energiát pótolja valami a háttérből.

A háttérben pedig a vákuum van. A vákuum láthatatlan, tapinthatatlan, de számos fizikai kísérletben megjelenik, elektromos és mágneses tulajdonságokat mutatva. Belső energiája korlátlan és valószínűleg mozgási energia formájában adja át hatalmas energiájának kis töredékét a jelentéktelenül kicsiny atom keringő elektronjainak. 

Az atom tehát alapállapotában is kétszeresen dinamikus működésű szerkezet. Az elektronok keringenek és közben sugároznak, másrészt energia-utántöltésben részesülnek. A stabilitást nyilván a roppant erejű vákuum, illetve a különféle kölcsönhatások által kialakított energia-gödrök biztosítják.  

Mindentudás Egyeteme

A fenti izgalmas kísérlet ismertetését a Mindentudás Egyeteme sorozatnak illetve az Akadémia elnök-helyettesének Kroó Norbertnek köszönhetjük. Ebben a kísérlet ismertetése volt az előadás pozitív része, ámde az előadó adós maradt a levonható konzekvenciával. Sajnos csak a felszín került ismertetésre emígyen: "Nini, lám megjelent az atom a másik fókuszban is! - hát nem érdekes?" Valóban érdekes, de a csodálkozás édeskevés. Triviális a következő logikai lépés, amely szerint az F1 fókuszba helyezett atom sugározza ki a másik fókuszban megjelenő atom szellemképét. Kroó professzor nem jutott el eddig a triviális következtetésig, sőt, még csak el sem indult ebbe az irányba. Nyílván mélyen hisz a "nem sugározhat" hipotézisben, és számára még a gondolat felvetése is a tiltott kategóriában marad. Egyáltalán nem ért egyet, és nem kíván azonosulni a merész, de konzekvens következtetéssel: Az atomok sugároznak

Hallhattunk még határon túli optikai felbontású mikroszkópról, plazmonokról, a lassú fényről stb. Izgalmas szép dolgok ezek, de akkor, ott szellemi túlterhelést okoztak. Bárcsak egy rutinos, nem kapkodó előadó tolmácsolásában hallgathattuk volna mindezt. Meglehet, hogy ez az előadó kitér egyéb idetartozó újdonságokra is, többek között a fénynél gyorsabb fényre. Ez esetben markánsabban megmutatkoztak volna az igazán új felfedezések és a jelenlegi "modern fizika" szembeállása. Ez utóbbin már megszületésekor is látszott, hogy sehova se vezet.

Tassi Tamás

 

 

E cikk eredetijének nyomtatható változata A4-es jpg formában elérhető a következő helyen:

                              

                               1. oldal                        2. oldal                          

 

10 << Vissza 11 Tovább >> 12

 

Ikerparadoxon Lánczos Kornél űrrakéta,óraparadoxon, Einstein, idődilatáció, relatív, sebesség, cézium, atomóra, Hafele, Keating, kísérlet, Kelly palládium atommag proton neutron gluon h hatáskvantum Planck-állandó vákuum állandók foton paradoxon Einstein idődilatáció relatív sebesség cézium atomóra Hafele Keating kísérlet Kelly

 

Oldal: Atomok aurája
aPARADOXON, a természettudomány ideiglenes kudarcai - © 2008 - 2024 - aparadox.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat