Az UNIVERZUM őseleme
„Az Univerzum nem más, mint az égitestek csillagközi anyagok és az őket egybefoglaló tér együttese.”
Fizikai kislexikon
A mai csillagászok szerint a Világegyetemünk az Ősrobbánásból keletkezett. Úgy mondják, hogy a kezdetek kezdetén üldögélt a semmi közepén egy labdányi vagy atomnyi méretű kicsinyke gömb. Ez az icinke-picinke gömb egyszer csak váratlanul és teljesen magától felrobbant. A szétrepülő szubatomi részecskékből alakult ki az anyag, a bolygók, a csillagok, a galaxisok, a galaxis halmazok azaz a Világegyetemként számon tartott Mindenség. Ami ennél is képtelenebb, szerintük ebből alakult ki a tér is. Meglepő módon ez a rengeteg entitás csak a világ 4 százalékát teszi ki. Újabban hozzájött még a sötét anyag és a sötét energia, amelyek az ismert anyagi dolgokkal együtt a ma csillagászai számára kiteszik a 100 %-ot. Nevezzük mindezeket Szűkített Univerzumnak, mert ebben még mindig alapvető hiányok vannak. Például a precízebb asztronómusok szerint ezekhez hozzá kell gondolnunk a teret is, ami az Univerzum alapja és a kettő egymásba van helyezve, és egy ütemben tágulnak. Szerintem viszont az UNIVERZUM őseleme az éter, amely az Ősrobbanás gömbjéből kiszabadulva kialakította a ma ismert világunk háttér-tengerét. Meglehet, hogy a tér már elve létezett.
A jelenlegi világképünk alapvetően hiányos, mert a legjelentősebb anyagi szereplőre nem tér ki. Az Univerzum jelenlegi rendszere és működése nyilvánvalóan hiányos, mert ugyan mi mozgatja és távolítja egymástól a csillagokat, és mi tágítja az Univerzum ismert elemeit? Volt e még valami rejtett dolog is a kis gömbben? Meglehet, hogy a fentiekben felsoroltak nem voltak a gömben, csak egy Őselem volt ott, melyből minden egyéb keletkezett. Egészen biztos, hogy anyagi világunk számbavételekor súlyos lépték-tévesztésben vagyunk.
Hogyan modellezzük a Világot?
A robbanó gránát Sajnos az Ősrobbanás modellezésekor nem tudjuk elkerülni a durva hasonlatot, hasonlatokat bár ezek még mindig messze elmaradnak a kezdeti nagy robbanás méretétől és rettenetes erejétől. Képzeletben vegyünk egy kézigránátot, amit kibiztosítunk majd beledobunk az üres Világűrbe. Ennek utána katonás módon hasra vágódunk, és tisztes távolból figyeljük a történteket. Repeszek fognak szerte repülni, melyet a robbanóanyag forró és táguló gázai tolnak egyre tovább és tovább. A táguló gázok jó része meg is előzi a repeszeket. Ha most e példában a táguló Világegyetemben gondolkodunk, a folyamatos gyorsuláshoz újabb táguló gázokra, sőt netán újabb robbantásokra lenne szükség, miközben a kozmológusok csak egyetlen robbantást tételeznek fel. Megjegyzem, hogy saját kozmológiai teóriámban nem robbanás vagy sorozatos robbanások szerepelnek, mert én egy gátszakadás-jellegű kiáramlásban gondolkodom. Ez jobban illeszkedik a változó tempóban táguló Világegyetem megfigyelt modelljéhez. Valószínűsítem, hogy mindez nem ebből a 3D világból jön ki, hanem a hiper-térből.
Szétpukkanó lufi Sokkal szelídebb, ámde sokkal gyengébb kísérleti modellt figyelhetnénk meg, ha kiteszünk egy lufit a Világűrbe (1. ábra) és ott hagyjuk magától kipukkadni. A lufi szélén lévő gumiszerű anyagot kezdetben nagy nyomás gyorsítja kifelé. Később a nyomás egyre csökken, hiszen a gáz molekulák egyre távolodnak egymástól, és egyre több üres tér jelenik meg közöttük. A modell annyiban mégis jó marad, hogy a szélső gázmolekulák továbbra is gyorsulnak, hiszen időnként a hátsó molekulák még meg-meg lökik őket.
A hajtógáz Az előző példákból is világosan látható, hogy ha térben gumidarabkákat, repeszeket netán csillagokat vagy galaxisokat kívánunk mozgatni és gyorsítani, ahhoz a robbanás középpontjából folyamatosan szétengedett hajtógáz szükséges. Ezen hajtógáz elemi részecskéi részben előre lökdösik a szétrepülő anyagokat részben megkerülik őket és ha lehet, akkor még gyorsabban tágulnak. Egy ilyen hajtógáz lehet a Szuperhúrok Tengere, amelyet már sok évtizede kitaláltak, fejlesztenek, és a valaha létezett legnagyobb matematikai apparátussal támasztják alá, tehát megbízhatunk a létezésében. Ez egy roppant sűrű, belső mozgásban lévő anyag, elképzelhetetlenül nagy belső energiával. A hatalmas energiát rugalmas húrok folytonos csapkodása képviseli, tehát mechanikus energiának is tekinthetjük. Mindezek mellett elektromos és mágneses tulajdonságai vannak, viselkedése többek között ezért bonyolult és mindezideig csak felszínesen ismerte meg a tudomány. Számunkra az elsődleges tulajdonsága az, hogy a húrok egymást mechanikusan csapkodják, ezért erőteljesen törekszenek a tágulásra. Olyan nagyon nem tud tágulni, mert sok millió fényévekre ugyanez a folyadékszerű anyag helyezkedik el. Ezért millió évek szükségesek a sűrűség némi csökkenéséhez. Ez tölti be az Univerzumban a hajtógáz szerepét – annak ellenére, hogy az anyagi részecskéken szinte akadály nélkül keresztülhatol.
A Szuperhúr Tenger A fizikai világkép régebben úgy nézett ki, hogy a Villágegyetemet egy láthatatlan, illékony anyag tölti ki, amely kapcsolatot teremt a testek között, közvetíti a fényt és az alapvető kölcsönhatásokat. Ezt a közvetítő anyagot Einstein 1920-ban kisöprűzte a fizikából, mert nem fért össze legfőbb elméletével a relativitással. Jelenleg tehát nincs közvetítő anyag. Véleményem szerint szükséges a kitöltő anyag, de az éter szerepét az un. szuperhúrok veszik át. (Lásd 2. ábra) Itt van nekünk az Univerzum, benne az égitestek és ezek egymástól távolodva egyre nagyobb sebességgel haladnak a végtelen felé. Az ősrobbanásból eredően szükségszerű egy óriási táguló „gázgömb”, melynek nagynyomású "molekulái" kerülgetik, valamint nyomják és gyorsítják az égitesteket.
A szuperhúrok nagyon kicsik, és kezdetektől fogva nagyon mozognak, továbbá erős elektromos és mágneses tulajdonságokkal bírnak. Ezek itt vannak körülöttünk valamint bennünk, és mint láthatatlan tenger kitöltik az Univerzumot. Csapkodásukkal igen nagy nyomást fejtenek ki egymásra, tágulnának, de az óriási méretű Szuperhúr Tenger önmagát akadályozza a tágulásban. Belső mozgási energiájuk igen nagy (10111 joule/m3), iszonyú mértékű energia bőséggel rendelkezik. Szerencsére ez az energia-tenger homogén, ezért kifelé csak ritkán mutatkozik meg.
2.ábra Szuperhúr Tenger
A mi UNIVERZUMUNK
A Szuperhúr Tenger az, amit nem látunk, sőt közvetlenül nem érzékeljük sem az anyagát, sem a nyomását, sem létező elektromágneses paramétereit. Szerencsére a Tudomány bonyolult kísérletek útján nagyon pontosan megismerte az elektromos, a mágneses és egyéb tulajdonságait. Nem másnak, mint az éter energiájának kell tulajdonítanunk az atomok keménységet, az anyagi szerkezeteket kialakító tulajdonságokat melynek köszönhetően a szilárd anyag és a szilárd atomok összeállnak, és megtartják alakjukat a világ végezetéig. A világ végezete pedig akkor jön el, amikor a táguló „gáz”, pontosabban az éter szinte teljesen szétterül a végtelen térben, kitágul, felhígul és már nem képes az atomok méretét és szilárdságát megtartani. Roppant aktuális lenne, ha a Tudományos Körök végre elfogadnák azt az elemi logikát, hogy éter nélkül nem lehet összetartani az anyagi világot, és nem lehet megérteni a létező Világegyetemet. Ugyanilyen fontos lenne még levonni a következtetéseket az egyre modernebb megfigyelésekből és kísérletekből és kimondani az egyszerű alapelvet, hogy a természetnek és a Világegyetemnek az alapja az ÉTER.
A valóságos Univerzum tehát mennyiségileg sokkal több, mint ez ideig számontartott összetevői. Az eddig számontartott entitások ugyanis mennyiségileg csak egy nagyon kicsi, mondhatnánk jelentéktelen részét teszik ki a teljes Univerzumnak. Az Éter Tenger az a többlet, ami ugyan láthatatlan, de mennyiségileg, nyomásilag és energetikailag mindenek fölött áll. A jelenlegi ismereteink alapján számontartott Világegyetemet tehát át kell neveznünk Szűkített Univerzumnak, avagy „Mai Tudomány” léptékűre csökkentett Univerzumnak. A Tudomány mentségére szóljon, hogy az eddig számontartott alkotó-elemeket látjuk, és nyilvánvalóan anyagi testeknek érzékeljük, miközben az Éter Tengert közvetlenül nem látjuk és közvetlenül nem érzékeljük. A logika és a fenti áttételes megfigyelések viszont nélkülözhetetlenné és megkerülhetetlenné teszik a Világegyetem ezen kitöltő anyagát, az Éter Tengert. Márpedig az Éter Tenger a mindenség alapja, a meghatározó entitás. Ha ehhez hozzáadjuk a manapság számontartott „Világot”, azaz a jelenleg számontartott relative jelentéktelen anyagi és hipotetikus dolgokat, akkor összeáll a valódi működőképes Univerzum. Bár ez sem biztos, mert még felbukkanhatnak további rejtett összetevők, sőt igen valószínű, hogy fel is fognak bukkanni. Most még csak az Éter Tengernél járunk, amiről Einstein mondta 1923-ban: „Nincs természet éter nélkül!” (Taktikai okokból ezt sajnos később visszavonta.)
A Szuperhúr Tenger bizonyára nem csak húrokat, hanem egyéb különleges összetevőket is tartalmaz. A belső elektromágneses tulajdonságai már sok fizikai kísérletben megnyilvánultak. Meglehet, hogy mindezek egy összetartó illetve visszatartó erőt képviselnek a táguló Szuperhúr Tenger külső szélén, ami ésszerű mértékre lassítja a különben mértéktelen tempójú tágulást. (3. ábra, Lila kör) Ámbár a mértéktelen tágulást csökkenthetik további környező Univerzumok, de ezt a kiterjesztett Világegyetemet a csillagászok már Multiverzumnak nevezik. Azt mindenesetre le kell szögeznünk, hogy a táguló Éter Tenger kiválóan modellezi a jelenleg megfigyelhető Univerzumot.
3. ábra Az UNIVERZUM egyszerűsített ábrája
Az éter bevezetése pontosabban visszavezetése a fizikába alapvető, mindent érintő változást fog jelenteni. Paradigma-váltás lesz ez a Fizikában a javából és talán egyéb természettudományokban is. Úgy hiszem, hogy ez a paradigma–váltás egy roppant nehéz, sok-sok verítékes munkával járó cselekvés sorozat, logikai váltás, valamint alapvető szemléletváltás lesz - ámde mindez elkerülhetetlen. Már évtizedek óta késésben vagyunk a váltással, tehát mielőbb kezdjünk neki!
Kelt: 2020 12 20
Kulcsszavak:
univerzum, gyorsuló tágulás, szuperhúr, éter, fejlesztési cél
Tassi Tamás
fejlesztőmérnök
hobby-fizikus
tud. ism. szakíró
aparadox.hupont.hu
<< Vissza Tovább >>
Foton és falevél