Gravity

 

"A gravitáció nem más, mint az anyagi testek felé irányuló vákuum-energia gradiense. A vákuum energiáját pedig a szuperhúrok rezgése, csapkodása, tehát mozgási energiája képviseli." De ugyanezt el tudom mondani könnyedebb formában is. Lásd alant!   Tt

 Mi a gravitáció?

 

A fizikusok korábban feltették, hogy a gravitációs kölcsönhatásnak  van egy közvetítő bozonja, amit gravitonnak neveztek el. Ámde hiába rendeznek hajtóvadászatot utánna, a gravitont  sehogyan sem képesek megtalálni. Jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy mostanra csöndben elvetették a tarthatatlan graviton-elméletet, és viszavonulnak egy abszrakt mencsvárba, a görbült tér elméletébe. Ezt viszont megérteni és követni nem lehet, ezért a tudomány szíve szerint visszamenne kedves régi graviton-zsákutcájába, hogy ott vajúdjon tovább.

 

   A gravitáció voltaképpen egy rendkívül gyenge erő. Ha elejtjük kulcsunkat, azt a Föld magához vonzza. De ha hozzáérintünk egy kis mágnest, akkor az rátapad, és vele felemelhetjük a kulcsot. A kis mágnes vonzereje tehát nagyobb, mint a hatalmas méretű Földé. Két nagytömegű égitest között azonban igen nagy erők lépnek fel. Ugyanakkor zavarba ejtő, hogy nem látjuk és nem detektálhatjuk sem a gravitációt, sem erővonalait, sem pedig korábban feltételezett közvetítő részecskéit, a fravitonokat. Mennyivel világosabb képünk van pédául a mágneses erővonalakról!  Elég a mágnespatkó fölé egy rezegtetett papírlap, némi vasreszelék, és már "látjuk" is őket. Ámbár  a mágnesnél kétféle erővonalrendszer lehetséges: vonzó, vagy taszító. A gravitációt döntően, sőt szinte kizárólag vonzóerőként tartják számon. A taszító gravitáció lehetőségét csak extrém elméletek vetik fel.

 

Gravitációs elméletek

 

1.)  A vonzó Gravitáció  A vonzóerő teóriája  sajnos vágyálmokon nyugszik. Óh, be szép is volna, ha a nagyobb égitestből láthatatlan erővonalak indulnának a kisebb égitest felé, mégpedig annál sűrűbben, minél erősebb köztük a gravitáció. Eközben a kisebb égitestről is elindulnak az erővonalak. Aztán az erővonalak a térben összekapcsolódnak, majd rövidülni próbálnak, és ezáltal fejtik ki a vonzóerőt. Sajnos mindez nem igaz, mert nincsenek gravitációs erővonalak.

 

2.)  Görbülő Tér  Az ötlet az 1910-es években pattanhatott ki Einstein agyából, amikor erőfeszítéseket tett a gravitáció és a gyorsulás egyesítésére. Az első konkrét eredményig 1915-ben jutott el, amikor 1,7 szögmásodpercben jelölte meg a Nap melletti térgörbületi fényelhajlás értékét. A számértéket jól eltalálta, azonban egyszerűen bizonyítható, hogy ezt nem a térgörbület, hanem a gravitáció fotonokra gyakorolt kettős hatása okozza. A térgörbületet a fizikai valósághoz nem tartozó naiv és működésképtlen ötletnek tekinthetjük.

 

3.)  Graviton teória  A gravitonok a gravitációs erőhatás közvetítésére kigondolt részecskék. A bozonok családjába tartoznának, 0 tömeggel ámde impulzus-leadási képességgel, valamint végtelen hatótávolsággal. Útja közben kétszeres impulzus átfordulás is szükséges ami a fizika jelenlegi törvényei szerint lehetetlen.

 

   A  hipotézis legnagyobb hibája az, hogy itt csak egy különleges, un. bumerángmozgást alkalmazhat a logika. Az égitest eldob egy bumerángot (bozont) ellenkező irányba, ami lökést ad neki a másik égitest felé. A bumeráng kettőt kanyarodik, hátba támadja a másik égitestet, és átadja impulzusát. Ez a lökés is az egyesítés irányába hat. Ekkor aztán a második égitesten a sor, hogy felkapja és hátrafelé elhajítsa  a bumerángot (bozont), és a folyamat ismétlődik de most visszafelé. A bumeráng fordulásához azonban köztes közeg kellene, de akkor az veszi át az impulzust. Továbba a bumeráng dobáláshoz állandó energia befektetés is szükséges. Ezt a folyamatot talán azért nem ismerteti a tudomány, mert itt is és egyéb helyeken is ellentmondásba kerülne.

 

   A fizikusok kitaláltak egy másik, még inkább felszínes és megalapozatlan mechanizmust. Ez pedig a bozonok kicserélődése, ami  állítólag vonzó hatást fejtene ki, ámbár ez logikailag, ismert fizikai törvények alapján, valamint mérnöki szemszögből felelőtlennek és elképzelhetetlen tűnik.

 

4.)  Nyomó Gravitáció  Már korábban felmerült az ötlet, hogy a gravitációs vonzást könnyebb lenne megmagyarázni húzó erő helyett külső nyomóerővel. Ez csak úgy lehetséges, ha a Világűrt valami láthatatlan anyag tölti ki, ami megpróbálja kívülről egymás felé nyomni a testeket. A folyamat úgy képzelhető el, hogy a kívülről ható nyomás valójában energia, mely az anyagi testeken keresztülhatolva veszteséget szenved. Ezáltal a köztes térben kisebb lesz az energia szintje és kisebb lesz a nyomása. Ez egy centrális összenyomó hatást eredményez, és ez tűnik nekünk tévesen vonzó erőnek. Az elnyelt energia részben melegítheti az égitesteket. Vannak asztronómiai megfigyelések, amikor az elhalt csillagok mégsem akarnak kihűlni, vagy egy-egy nagy bolygó hőmérséklete indokolatlanul magas.

 

5.)  HHH, Hiper Hő Hipotézis  A furcsa nevű elmélet alapjait a szuperhúrok létezése, valamint az atomok nyilvánvaló energia-nyelése képezi. A húrelmélet szerint az űrt sűrűn kitölti a nagy energiával rezgő húrok tengere. A húrok nagyfrekvenciás rezgőmozgása egyben hipermagas hőt is jelent. Ugyanakkor az atomok folytonosan energiát veszítenek, hiszen elektronjaik keringenek, és tudvalevőleg a keringő töltött részecskék energiát sugároznak ki. Az atommagban lévő nukleonok belsejében még erőteljesebben keringenek a kvarkok. Az energiát a közeli húrok mozgási energiája biztosítja, ezek energiáját pedig a távolabbiak. Ezáltal az égitest felé centrális energiaáramlás alakul ki. Másképpen fogalmazva a hiperhő áramlik kívülről befelé. Ez befelé irányuló nyomásként hat, és valójában ez a gravitációs erő. Az energia áramlás irányát és fajlagos csökkenését a matematikában gradiensnek hívjuk.

 

(® Tt 2009)

 

Jelenlegi álláspontom szerint, valamint a vonatkozó elméleti fizikai ismeretek szerint a Szuperhúr Elmélet hatalmas matematikai apparátussal alátámasztott kompakt teória. Sajnos ennek elméleti művelői nem elég magabiztosak, és ők maguk is elhiszik, hogy ez a gyakorlatban még nincsen alátámasztva. Ez azonban nem így van, szinte minden fizikai jelenség ezt támasztja alá, csak ebben magyarázható. Ezen elméletek egyik zászlóshajója lehet a fent ismertetett HHH-ként nevezett gravitációs elméletem is, mely szintén logikusnak és belső ellentmondásoktól mentesnek tűnik.

 

 

 

Kulcsszavak:

gravitáció, energia, szuperhúrok, gravitációs vonzás

 

 

 

Kelt: 2012 december 20

Lektorálva: 2019 október 29

 

 

Tassi Tamás  

Fejlesztőmérnök  

Hobby-fizikus  

Tud. ism. szakíró  

 aparadox.hupont.hu  

aparadox@gmail.hu                    

 

 

 

*  *  *

 

 

 

 

 

A TUDOMÁNY MÁGIÁI c. könyvemben további gravitációs témákat is érintek:   dinamikus gravitáció, antigravitáció.

 

 

 

                          1. oldal            2. oldal          3. oldal                     

 

 

 

   << Vissza                                  Tovább >>  

                 Proton modellek                                              Ikerparadoxon 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Mi a gravitáció
aPARADOXON, a természettudomány ideiglenes kudarcai - © 2008 - 2024 - aparadox.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat