Tassi Tamás
Az abszolút sebesség
Az E/E teória fényében
A "modern" fizikáról klasszikusan és közérthetően.
A H-K kísérlet kínos szelleme 1972 óta kísérti az elméleti fizikát. Ekkor tette közzé Hafele kusza dolgozatát az atomórák reptetésére vonatkozólag. (Nature, 1972 177)
A dolgozat elméleti és számítási hibáiból kitűnik, hogy a repülők és a földfelszín sebességeiből adódó órakésést, valamint a magasságból eredő órasietést nem lehet a relativitás SR és GR teóriái szerint számítani. Az E/E-arányról szóló teóriám egyszerű értelmezést és egzakt eredményeket szolgáltat. Ezáltal végre megvan a H-K kísérlet elméleti magyarázata.
Vegyük észre, hogy az E/E-arányszámból kiinduló gondolatmenet és levezetés nem relatív, hanem abszolút sebességeket használ. Ez ellentétes Hafele és sok más híres személy vélekedésével.
Nyilvánvaló, hogy a H-K kísérletben nem lehet a sebesség-skálát önkényesen ide-oda tologatni, ahogyan azt a relativitáselmélet megengedi, sőt ez irányba tereli a számításokat. A Föld kerületi sebessége, valamint a repülőgépek sebessége továbbá a referenciaóra sebessége nem relatív, hanem abszolút sebesség.
A fenti kísérletből általánosságban következik, hogy elkerülhetetlen az abszolút sebesség fogalmának újbóli bevezetése a fizikába. Az már korábban is fölsejlett, hogy a múlt században bevezetett relatív sebességekkel itt-ott baj van, már lineáris problémák esetén is. Sebesség hatványoknál azonban minden esetben hibás eredményhez vezet. Ugyanakkor a mozgási energia képletében a sebesség négyzete szerepel.
Azonban nem kell véglegesen búcsúztatnunk a relatív sebességet sem! Alárendelt helyeken (közlekedés, technika stb.) nagyon praktikusan használható marad.
Az abszolút sebességről mindössze annyit kell tudnunk, hogy a Föld pólusain értéke 0, míg a felszín egyéb pontjain a kerületi sebességgel egyező. Pontosabban a talaj felszínén és ahhoz nagyon közel abszolút 0 a sebesség, míg a magasság növelésével az abszolút sebességi pontok egyre jobban elmaradoznak a talajfelszíntől, azaz az éter nem követi a Föld forgását. Másképpen mondva a magasság növekedésével egyre inkább fúj az éterszél. Ezt a láthatatlan, rejtőző éter sebességet irány szerint összeadva a repülőgépek sebességével megkapjuk a mozgás abszolút sebességet. Ezzel a sebességgel számolva gyönyörűen megkapjuk az atomóra idő-késését.
Az óraparadoxon körül összegyűlt, meglehetősen komplex jelenségek mögé egy igen egyszerű kozmológiai hátteret tudunk felépíteni. Eszerint a Földet egy láthatatlan fizikai mező (az éter) fogja körül, amely együtt mozog, pontosabban együtt kering a Földdel a Nap körüli pályán. Ugyanakkor ez a mező (az éter) lényegében nem forog együtt a Földdel. Az így felvázolt sebesség eloszlási kép meglehetősen újszerű, de amint láttuk, létezik rá kézenfekvő és szemléletes magyarázat.
A Föld környezetében tehát az éter meglehetősen összetett mozgású, de a fizikai folyamatok számára mégis ez képezi a stabilitást, az abszolút 0 sebességet. Például ezen 0 sebességhez képest érzékelik az atomórák a viszonyított sebességüket, és ezen sebesség arányában lassul le a járásuk. Ez a absztraknak tűnő, megcsavarodott geometriai mező maga a valóság, hansúlyozottan mondva a fizikai valóság. Ezen 0 jelű csavarodott görbe vonalak rendszere a valódi, az igazi abszolút koordinátarendszer a Földünk körül. Ez nyilván egy lokális rendszer, és a többi égitestet más- és más csavarodott, ámde abszolút koordinárendszerek ölelik körül.
Illő emlékezni, hogy ezt a kozmológiai képet elsőnek Jánossy Lajos professzor alkotta meg az 1950-es években. Akkortájt ez sokkal nagyobb erőfeszítésébe kerülhetett, hiszen nem állt rendelkezésére a H-K kísérlet szemléletes, ámde bizarr eredménye.
Tassi Tamás
aparadox@gmail.hu
A cikk eredeti behelyezése: 2012
Lektorálva: 2019 07 08, Ikerparadoxon Lánczos Kornél űrrakéta,óraparadoxon,
Einstein, idődilatáció, relatív, seb:esség, cézium, atomóra, abszolut sebesség, Hafele, Keating, kísérlet, Kelly
E cikk eredetijének nyomtatható változata A4-es jpg formában elérhető a következő helyen:
Van ami kvantumos, de Az E/E-arányszám