E=mc2 röviden
Aparadox 15 R
Rövid ismertető az E=mc2 levezetésről
Az E=mc2 egyenlet hivatalos neve: A tömeg és az energia ekvivalenciája. Azaz egy m tömegnek ki tudjuk számítani a rejtett energiatartalmát.
A levezetést Einstein 1905-ben készítette el, majd többször kozmetikázta. Az utolsó, 1946-os változat már minőségileg is különböző, újszerű kiindulási alapra támaszkodik. Az új alap a fénysugár látszólagos elgörbülése un. csillagászati aberráció, melyet a megfigyelő mozgása okoz.
Egyszerűbbnek tűnik a jelenség, ha nem fotonokban, hanem esőcseppekben gondolkodunk. Szélcsendes időben az eső függőlegesen esik lefelé. Természetesen függőlegesen felfelé kell tartanunk a kályhacső felső végét, hogy a cseppek akadálytalanul átessenek rajta. Ha előre haladunk – mozgó autóra erősítjük – akkor a cső alja elmozdul, mire a csepp odaér. Most már csak a megdöntött csövön tud átesni az eső. A Da szükséges dőlésszögét az autó v sebessége és az esőcsepp c sebessége határozza meg: Da = v/c.
Ez a döntési szög azonban csökken, ha felfelé megyünk egy emelkedőn. Ha pedig függőlegesen emelkedünk – rakéta – akkor egyáltalán nem kell megdöntenünk a csövet.
Einstein levezetésében ez utóbbi helyzetet modellezte, és azt hitte, hogy ilyenkor is döntött távcsővel (kályhacsővel) kell számolni. Igen durva hiba, ami sajnos beleveszett az egykori homályos mondatok útvesztőjébe. Beleveszett, és mindmáig ott lapít.
Megjegyzem, hogy maga a képlet – E=mc2 – jó. (Más úton nekem is ez jött ki.) Egyébként már Einstein előtt is voltak fizikusok, akik hasonló eredményre jutottak.
Tassi Tamás
aparadox.hupont.hu
E cikk eredetijének nyomtatható változata A4-es jpg formában elérhető a következő helyen: