Találmányok, felfedezés és elismerés 

- Aparadox 21 -

  

               A "modern" fizikáról klasszikusan és közérthetően.             

 

Az emberiség történetében számos nagy felfedezésről tudunk. Az elsők egyike az Olimposz hegycsúcshoz köthető, amikor is a görögök rájöttek, hogy mégsem az Olimposzi Istenek lopták el az elveszett kecskéket, ünnepi lakomát csapva belőle. Az emberiség következő jelentős felfedezése a késő középkorban, az újkor hajnalán történt. Kopernikusz és Kepler felfedezte, hogy a lapos Földet nem négy teknősbéka tartja a hátán, hanem a kis földgolyóbis kering az óriási Nap körül.

 

A felfedezések rettenetesen fontosak az emberiség életében. Mostanra elértük a tudományos technikai forradalom legmagasabb csúcsára. Modern korunk sokasodó felfedezései a bőség zavarát hozzák ránk – akár az iskolai tananyagot, akár a média tudományos híreit tekintjük. Azért villantsunk fel néhány újkori példát is!

 

▬A Neptunusz felfedezése. Ez 170 évvel ezelőtt történt, amikor egy francia matematikus az Uránusz pályaháborgásából kiszámította egy további bolygó tömegét és várható helyét. Ahogyan ez lenni szokott, a francia kollégák hosszan fanyalogtak, mire a koordinátákat elküldte külföldre egy német csillagásznak. Gale azonnal nekilátott a keresésnek, és rá két órára megtalálta az új bolygót, azaz felfedezte a Neptunuszt.

 

▬A Plútó felfedezése. Az előző felfedezés bátorítást adott az újabb számításokhoz, igen sokan adtak jóslatot egy további bolygó helyzetére. Bár utólag kiderült, esélytelenül. A hírhedt Mars csatornák elszánt keresője Lowell érdeme, hogy nagy teljesítményű obszervatóriumot épített, majd alkalmazta a szuper szemű parasztfiút, Tombachot. Ő kétszer fényképezte körbe az égbolt egyenlítőjét, és 2 év után végül megtalálta az alig látható pöttyöt, a Plútót. Felfedezte a tűt a szénakazalban. Íme, ha nincs elmélet, a kitartó munka még mindig segíthet.

 

▬A váltóáram felfedezése. Ez 1881-ben történt meg a Városligetben. A szerb Nikola Tesla ekkortájt a Ganz gyár fejlesztőmérnöke volt, bár az első impulzust még diákként kapta fizikaórán, amikor egy egyenáramú dinamó keserves szikrázását figyelte. Felfedezte, hogy az újfajta háromfázisú dinamó nem szikrázik és az általa termelt váltakozó áram igen kellemes a transzformátorok számára. Így árama nagy feszültségen és vékony vezetéken szállítható, ami a nagyipar és a nagyvárosok áramellátásának létalapja.

▬A Mössbauer effektus. Kezdetben érthetetlen volt, hogy a radioaktív izotóp atommagjából kisugárzott röntgensugarat miért nem nyeli el a melléje helyezett minta hasonló atommagja. A helyes választ egy fiatal német fizikus, Mössbauer adta meg. Egyrészt azért nem nyeli, mert kisugárzáskor az atommag hátra lökődik, és ettől a sugár frekvenciája kicsit lecsökken. Másrészt azért nem, mert az atommag roppant kényes a frekvenciára, a legkisebb eltérésre is elutasítással reagál. A megoldás az, hogy a mintát ráerősítjük egy berregő, ide-oda mozgó hangszóróra, és megmérjük, hogy milyen sebesség mellett nyeli a minta atommagja a sugarat, azaz mikor tűnik neki a sugár pont megfelelő rezgésszámúnak? (Doppler-effektus) Érzékeny és pontos műszert kaptunk, melyet azóta több száz találmány emelt egyre magasabb színvonalra. Mint látjuk a felfedezés az igazán fontos. A találmányok erre épülnek, mintegy kiegészítik azt. Esetünkben előállt egy kifinomult műszer, ami kimutatja az anyagmintát körülvevő energiaszint változást, például a gravitációs energia megváltozását.

* * *

A tudománytörténet által sok-sok számon tartott felfedezéshez most én is szeretnék hozzájárulni egy tucatnyival. Ez impozáns számnak tűnhet, de ne gondolja senki, hogy nagy kunszt. Valójában két-három régi, már-már elavultnak tartott elvre támaszkodnak amelyekről kiderül, hogy mindmáig érvényesek. Az okokat majd részletezni fogom, de előbb lássuk az új felfedezéseket.

 

●1.  A   DE/E₀ energia-arány

A fenti arányszám egy igen értékes mutatószám a fizikai jelenségek megértése és számszerű követése terén. Testekre vonatkozik, egy almára, egy atomra, egy elektronra stb. A tört számlálója a DE a környező tér energiája, pontosabban energia-változása. A nevezője az E₀az anyagi test alapenergiája, amelyet az ismert mc² képlettel számolhatunk ki. Tekintsük a világűrt vonatkoztatási alapnak, és energiák szempontjából üresnek. Ezek után kapcsoljunk be a test mellett elektromos, mágneses vagy gravitációs erőteret. Egy 0-tól különböző DE értéket kapunk, mely az m₁ egységnyi tömeg és a Föld viszonylatában így néz ki:

DE_grav=- m*m_Föld*G/R joule]

Mint tudjuk, a lefelé eső test energiája csökken, 0-ból a negatív értékek felé halad. Közben csökken a testtömege, és nem mellesleg lecsökken a fény c sebessége is. Emiatt az E₀ értéke is csökken, bár csak elenyésző mértékben, gyakorlatilag nem számít. Ha viszont sebességet adunk az űrben lebegő testnek, akkor megnő a tömege.

 

●2.  A gravitációs kékeltolódás

Sokan vöröseltolódásnak mondják, de a kék szó rövidebb, és a két jelenség egy tőről fakad. Ha fény esik a Földre vagy a Napra, akkor a hullámhossza lecsökken, és a fény elkékül. A Napból távozó fény hullámhossza viszont megnő, elvörösödik. A jelenséget elsőnek Pound és Rebka mérte ki 1959-ben, a magyarázatot (a téves magyarázatot) pedig a fizikusok a fotonok esés közbeni energia-növekedésében illetve frekvencia-növekedésében vélték meglelni. Valójában a fotonnak nincs saját energiája, azt kívülről, a vákuumból kapja. Földet érve kisebb energiaszintre kerül, csökkent energiát kap. Ezzel együtt a sebessége és a hullámhossza is csökken. De a felemlegetett frekvencia-változás egy nonszensz, ez képtelenség. A valóság más. A magasan lévő, magasabb energiaszinten lévő atom vagy atommag által kibocsátott fény frekvenciája túl magas a földön álló, alacsonyabb energianívón lévő atomnak vagy atommagnak. Ezért az érzékelő eszköznek hátrálnia kell, hogy megjelenjen a kisebb (látszólag kisebb) frekvencia. Az itt leírtak újszerű és egyben teljes magyarázattal szolgálnak a kékeltolódás tüneményére, és cáfolják a jelenlegi logikátlan, frekvencia-növekedésre alapozott okfejtést.

 

 

 

 ●  3.  Kétszeres fényelhajlás a Nap mellett

Ez a tünemény az 1919-es napfogyatkozáshoz és Eddington-hoz köthető. Ez volt a meglepő sejtés kísérleti igazolása, hogy a fénysugár kétszer annyit görbül meg a Nap mellett elhaladva, mint amennyit a gravitációs vonzás indokol. A megoldás felé haladunk, ha meggondoljuk, hogy a fénysugár hullám, melynek hullámhegyei hol a Naphoz közelítenek, hol eltávolodnak. Közelítve kisebb energiájú gravitációs térben haladnak, ott kisebb lesz a sebességük. Kívül haladva nagyobb. Ez a hatás is a Nap felé hajlítja a fénysugarat. Felírva és megoldva a vonatkozó differenciál-egyenletet éppen akkora elhajlást kapunk, mint a már korábbról ismert gravitációs vonzásból. A kettő összege 1,75 szögmásodperc, a csillagászati mérésekkel egyező érték. Napjaink görbülő tér illúziója tehát már nem fér bele a valóságba, azaz az amúgy is kettősen görbülő fénysugár mellé. Ha a tér is görbülne, úgy a fénysugár túlgörbülne.

 

 

 

4.  Vissza az éterhez!

Az éter hosszú évszázadokon keresztül a természettudósok legfontosabb építőkövei közé volt besorolva. A múlt század elején azonban felbukkant egy ifjú fizikus, Einstein, aki meglepően újszerű elmélettel szándékozott megoldani a sebesség és a mozgás konfúzus problémáit. Ezen közben ki kellett iktatnia ezt a számára zavaró entitást. Később – pl. BBC rádió előadás-sorozatában – kimondta, hogy éter nélkül nem működhet a természet. De utána rá jött arra, hogy éterrel kedvenc elmélete éterrel nem működik. Ezt a csiki-csukit többször is megcsinálta. Ennek ellenére a mai tudomány nem lép ki a mókuskerékből mert fél, hogy utána még ennél is több megoldatlan problémája támad. Már pedig, hogy mára az éter fizikai paramétereit pontosan kimérték, ami egyértelmű bizonyíték az éter létezésére. (Részletesebben lásd itt!)

 

 

 

 ●  5.  Atomóra reptetés

Évszázados feltevés volt, hogy a sebesség hatására megnő a test tömege. A híres-hírhedt óraparadoxon kísérletet Hafele és Keating végezte el 1971-ben, amikor is 4 atomórával körberepülték a földet. Keletnek repülve az órák késtek, nyugatnak tartva siettek. Ráadásul a változás aszimmetrikus volt, keleti irányba haladva nagyobbnak bizonyult. Hafele kusza dolgozatában az SR és GR alapján próbálta magyarázni az eredményt, szembeszökően színvonaltalan és logikátlan dolgozatában a relativitásra alapozva. A szerző az idő dilatációra épít, de ezt a felelőtlen és megalapozatlan magyarázatot végre félre kellene tenni. Egyszerűen az alap-jelet szolgáltató cézium atomok tömege változott meg az atomórákban. Egyébként egy régimódi rugós karóra elvileg ugyanúgy viselkedett volna, csakhogy ez nem jelez a nano-szekundumos időtartományban.

 

Szerintem a magyarázat az aszimmetriára az, hogy a Föld és a légkör forog az éterben, tehát keletnek repülve szembe fúj az éterszél. A repülőgép és az éter sebessége összeadódik, ráadásul négyzetesen jelentkezik az E=mv²/2 energiaképlet miatt. Nyugatnak tartva a sebességek persze kivonódnak. A konkrét kísérletben zavaró jelenség, hogy a gép magasan repül és emiatt a gravitációs energia nő. Ez pedig az órák járást felgyorsítja. (Részletesebben lásd itt!)

 

 

 

●6.  Az abszolút sebesség

Einstein megjelenése óta (1921) a relatív sebesség használata jött divatba. Ez által azonban a fizikai jelenségek többértelművé sőt mélyen belegondolva érthetlené válnak. Einstein azért favorizálta a relatív sebességet, mert a korábbi abszolult sebesség ellentmondásban volt újdonsült relativitás elmélettel. A legtöbb esetben azonban a dolgok mélyére csak az abszolult sebesség használatával juthatunk el, a dolgok így nyernek értelmet. Az abszolult sebesség az éter-tengerhez viszonyítandó. Ennek ugyan belső mozgása van, de a vizsgált jelenségek környezetében állónak tekinthető. Elkerülhettlen a fizikában, hogy vissza ne térjünk az abszolult sebességhez.

 

●7. Foton helyett ikerfoton

A foton (a golyó alakú foton) fogalmát Einstein alkotta meg, és ő vezette be a fizikába. A Nobel-díjat is ezért, az un. fotoeffektus nevű jelenség magyarázatáért kapta. Saját ikerfoton modellem két egymás körül keringő golyócskából áll. Nem elektromos vonzás, hanem egy ismeretlen kapcsolat tartja össze őket, talán hasonlóan a Cooper-párokhoz. Az iker-gömbök fénysebességgel keringenek egymás körül, és fénysebességgel haladnak előre, ily módon térbeli sebességük 1,41c. Oldalról nézve olyan szinusz hullámokat látunk, melynek kilengése +/-1, ha a hullámhossza 6,28. Ez az arány mindenféle fényhullámra vonatkozik. A modell egyik fontos igazolása, hogy a két golyó spinje kiadja a 2/2 értéket, pedig az utóbbi számot a fizikusok mind máig nem értik.

 

●8. A Spin értelmezése

A spin egy kvantum fizikáé állandó, hivatalos jelölése L, a mértékegysége Js az energia és időegység szorzatának gondolják.

 

Ez a forgó testek un. impulzus-nyomatéka, és a vonatkozó képlet L=m*v*r [kgm2/s]. Ez pedig a m tömeg [kg], a v sebesség [m/s] és az r keringési sugár [méter] szorzata. A vákuumban az összes szubatomi részecske pontosan S0=53*10-36 értékkel rendelkezik. Ha ennek többszörösét tapasztaljuk akkor az több részecske együttes spinje. ( Az S0 az éter alapvető fizika paramétere, amit a részecskéknek átad. S, mert spin és 0 mert alapvető számérték). A spin ilyen tén értelmezése nagy segítséget jelent a szubatomi számítások terén.

 

●9. A proton belső szerkezete

A mérések alapján a protonban 3 valenszia kvark van, u u d. Ezek elektromos töltésé rendre: +2/3, +2/3, -1/3. Feltételezem, hogy ezek egy egy gömbhéjon keringenek, melyek sugarai:0.22, 0.44, 0.88 fm. Ezek Islam mérései némi korrekcióval. Legbelül egy u kvark kering középen egy d kvark egyazon irányban, ily módon mágneses nyomatékuk összege 0. A külső héjat a második u kvark keringése alakítja ki alakítja ki, és egyeben az adja a proton külső határát. Ez utóbbi keringő mozgás szemszerűen kiadja a proton 14.1 *10-27kgm2/s mágneses nyomatékát. A proton tömegét () a kvarkok fénysebesség tömegnövekedése adja ki a Lorentz képlete alapján. Mproton=(mu+md+mo)*L, ahol L=(c/(c-v)0,5) (Bővebben lásd itt!)

 

10. A neutron belső szerkezete

A neutron semleges részecske, a részecske gyorsítok nem kezelik, ezért szinte lehetetlen a belső felépítését meghatározni. Azért megállapítható volt, hogy ez 3 darab, u, d, d típusú valenszia kvarkot tartalmaz. Tételezzük fel, hogy a belső két gömbhély ugyaz az mint a protonnál, azaz egy u és egy d kvark, ugyan csak 0,22 és 0,44 fm méretben és azonos keringési irányban. Egy azon irányban keringenek ellentétes töltéssel, tehát a mágneses nyomatékos összege ismét csak 0. A külső kvark egy d kvark, melynek keringő töltése önállóan kiadja a neutron atom -9,55* 10-27kgm2/s mágneses nyomatékát. Lévén hogy a d kvark töltése csak -1/3, ezért a neutron mérete 37%-al nagyobbnak adódik mint protoné. (Bővebben lásd itt!)

 

●10. E=mc2, az atom rejtőző energiája

A közismert képletlevezetésével már Einstein előtt is próbálkoztak. Maga Einstein ötször is átírta, de csak az 1905-ös és 1946-os dolgozata forog közkézen. Az elsővel az a baj, hogy olyan képleteket használ föl, melyek eredetileg nem az anyagra, hanem a fényre vonatkoztak. Mellesleg a kiindulási alapja is hibás. Közben számos fogalmi és logikai hibát is vét, és ezek nem mindig kompenzálják egymást. (Bővebben lásd itt!)

 

A második levezetésben másféle hibát vét. A fényaberráció egyszerű képletével Da=v/c*sin(fi) indít, de sajnos elhagyja belőle az elhagyhatatlan sin(fi) szorzót. Így azután több követhetetlen logikai kanyart kell befutnia, mire "megkapja" a régóta jósolt végeredményt. (Bővebben lásd itt!)

 

 

Jómagam az E=mc2 2013 című dolgozatban jártam utána az "anyagból energia" néven ismert tételnek. Feltételeztem, hogy az energia első felét a kvarkok mozgási energiája biztosítja: Ekin1/2=mc2/2, hiszen ez a mozgási(kinetikus) energia ismert képlete. A keringő kvarkok mozgási energiája csak mintegy 70%-ot tesz ki, míg az un. kvarktenger 30%-ot. Ebben az egyéb típusú kvarkok valamint gluonok szerepelnek ismeretlen számmal és ismerten sebességgel. (Bővebben lásd itt!)

 

Az energia második felét Emágn1/2 az anyagban feszülő elektromágneses erők tartalmazzák, bár ezt sajnos nem tudom kiszámítani. (Tudomásom szerint mások sem.) Ez utóbbi remélhetőleg megegyezik a kinetikus energia értékével, és összegük remélhetőleg kiadja a E=mc2 kísérletileg, ámbár közelítőleg igazolt értékét. Az eddig elmondottak kvázi megmagyarázzák az alapképlet azon furcsaságát, hogy hiányzik belőle a megszokott /2 kifejezés. De láma hiányt meg tudtuk indokolni az ott rejtőző, de kétségtelenül az ott lévő mágneses energiával.

 

●11.Ősrobbanás helyett gátszakadás

A jelenleg közkeletű Ősrobbanás elmélet úgy hangzik, hogy egykoron egy fiktív matematikai pontból robbant ki a Világegyetem összes anyaga és energiája. Én ezt a hipotézist módosítanám, mert nem kirobbant, hanem kicsordult, és egyre inkább árad kifelé. Olyan ez, mint a gátszakadás, amikor a túltöltött tó egy ponton áttöri a gátat, majd a kizúduló víz egyre jobban kitágítja a megbontott rést.

 

Mi támasztja alá ezt a Gátszakadás teóriát? Részben az, hogy az Univerzum a gravitáció ellenében még most is tágul. De még inkább az, hogy a tágulás tempója az időt során többször is változott.

 

●12. A gravitáció mint energia-gradiens

Napjaink legígéretesebb elmélete a fizikában és a kozmológiában az un. húrelmélet. Mellesleg ez az elmélet rendelkezik a legnagyobb méretű és bonyolultságú matematikai háttérrel. A teória szerint az ősrobbanás nem anyagot és energiát hozott a világra, hanem sok-sok rezgő húrt, melyek anyagot és egyben mozgási energiát is hordoznak. Természetes helyükön, a világűrben nem képesek energiájukat leadni, mert mindenik körül van véve azonos energia állapotban lévő húrokkal. Egy korábbi becslés szerint a húrok fajlagos energiája 1094 kg/m3. Az óriási energia-sűrűséget az valószínűsíti, hogy a húrok igen sűrűn helyezkednek el és roppant kicsinyek. Rendkívül nagy frekvenciával rezegnek, azaz mozgási energiát rejtenek.

 

Anyag elektromosan töltött szubatomi részecskéi mozognak, forognak ezáltal energiát sugároznak ki. Az elillant energiát a rezgő húrok mozgási energiája pótolja. Ennek következtében minden anyagi test irányában energia folyam indul el a húr-tenger távolabbi részeiből. Az energia áramlása némi nyomást fejt ki az anyagi testre, és összességében nagy nyomást fejt ki az égitestek atomjaira. Az energia áramlás tehát körös-körül nyomást fejt ki az égi test felszínére, minket magunkat is oda nyom, amit mi a Föld gravitációs vonzásának nevezzünk. Ha egy másik égitest van a közelünkben akkor abban az irányban kisebb az éter tenger energia sűrűsége, a szokásosnál kisebb a nyomás. Ezt a jelenséget mi tévesen a két égitest vonzó erőnek nevezzük.

 

 

 

 

  << 20 vissza    tovább      21 f  >> 

 Eppur si mouve!               felfedezések folytatás

 

Oldal: Találmány és felfedezés
aPARADOXON, a természettudomány ideiglenes kudarcai - © 2008 - 2024 - aparadox.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat