aPARADOXON, a természettudomány ideiglenes kudarcai

A tudomány úgy gondolja, hogy már ismeri az univerzum egyik felét és tervbe vette a másik fele feltárását. Csak annyiban téved, hogy az "egyik felét" tévesen ismeri, mialatt halvány fogalma sem lehet arról, hogy mi is lenne a "másik fele". Tt

Találmányok és felfedezések 2015

- Aparadox 21 -

  21_fejlec.jpg

szallagcim_kek.jpg

Az emberiség történetében számos nagy felfedezésről tudunk. Az elsők egyike az Olimposz hegycsúcshoz köthető, amikor is a görögök rájöttek, hogy mégsem az Olimposzi Istenek lopták el az elveszett kecskéket, ünnepi lakomát csapva belőle. Az emberiség következő jelentős felfedezése a késő középkorban, az újkor hajnalán történt. Kopernikusz és Kepler felfedezte, hogy a lapos Földet nem négy teknősbéka tartja a hátán, hanem a kis földgolyóbis kering az óriási Nap körül. A felfedezések rettenetesen fontosak  az  emberiség életében. Lám, mostanra elértük a tudományos technikai forradalom legmagasabb, mondhatnánk Európai színvonalát. Modern korunk sokasodó felfedezései a bőség zavarát hozzák ránk – akár az iskolai tananyagot, akár a média tudományos híreit tekintjük. Azért villantsunk fel néhány újkori példát is! 

    A Neptunusz felfedezése. Ez 170 évvel ezelőtt történt, amikor egy francia matematikus az Uránusz pályaháborgásából kiszámította egy további bolygó tömegét és várható helyét. Ahogyan ez lenni szokott, a francia kollégák hosszan fanyalogtak, mire a koordinátákat elküldte külföldre egy  német csillagásznak. Gale azonnal nekilátott a keresésnek, és rá két órára megtalálta az új bolygót, azaz felfedezte a Neptunuszt. 

  A Plútó felfedezése. Az előző felfedezés bátorítást adott az újabb számításokhoz, igen sokan adtak jóslatot egy további bolygó helyzetére. Bár utólag kiderült, esélytelenül. A hírhedt Mars csatornák elszánt keresője Lowell érdeme, hogy nagy teljesítményű obszervatóriumot épített, majd alkalmazta a szuperszemű parasztfiút, Tombachot. Ő kétszer fényképezte körbe az égbolt egyenlítőjét, és 2 év után végül megtalálta az alig látható pöttyöt,  a Plútót. Felfedezte a  tűt a szénakazalban. Íme, ha nincs elmélet, a kitartó munka még mindig segíthet. 

 ▬ A váltóáram felfedezése. Ez 1881-ben történt meg a Városligetben. A szerb Nikola Tesla ekkortájt a Ganz gyár fejlesztőmérnöke volt, bár az első impulzust még diákként kapta fizikaórán, amikor egy egyenáramú dinamó keserves szikrázását figyelte. Felfedezte, hogy az újfajta háromfázisú dinamó nem szikrázik és az általa termelt váltakozó áram igen kellemes a transzformátorok számára. Így árama nagy feszültségen és vékony vezetéken szállítható, ami a nagyipar és a nagyvárosok áramellátásának létalapja.  

A Mössbauer effektus. Kezdetben érthetetlen volt, hogy a radioaktív izotóp atommagjából kisugárzott röntgensugarat miért nem nyeli el a melléje helyezet minta hasonló atommagja. A helyes választ egy fiatal német fizikus, Mössbauer adta meg. Egyrészt azért nem nyeli, mert kisugárzáskor az atommag hátra lökődik, és ettől a sugár frekvenciája kicsit lecsökken. Másrészt azért nem, mert az atommag roppant kényes a frekvenciára, a legkisebb eltérésre is elutasítással reagál. A megoldás az, hogy a mintát ráerősítjük egy berregő, ide-oda mozgó  hangszóróra, és megmérjük, hogy milyen sebesség mellett nyeli a minta atommagja a sugarat, azaz mikor tűnik neki a sugár pont megfelelő rezgésszámúnak? (Doppler-effektus) Érzékeny és pontos műszert kaptunk, melyet azóta több száz találmány emelt egyre magasabb színvonalra. Mint látjuk a felfedezés az igazán fontos. A találmányok erre épülnek, mintegy kiegészítik azt. Esetünkben előállt egy kifinomult műszer, ami kimutatja az anyagmintát  körülvevő energiaszint változást, például a gravitációs energia megváltozását.  

 *   *   *

A tudománytörténet által sok-sok számon tartott felfedezéshez most én is szeretnék hozzájárulni egy tucatnyival. Ez impozáns számnak tűnhet, de ne gondolja senki, hogy nagy kunszt. Valójában két-három régi, már-már elavultnak tartott elvre támaszkodnak amelyekről kiderül, hogy mindmáig érvényesek. Az okokat majd részletezni fogom, de előbb lássuk az új felfedezéseket

    1.  A   DE/E0 energia-arány   .    .    .    .    .    .    ?

 A fenti arányszám egy igen értékes mutatószám a fizikai jelenségek megértése és számszerű követése terén. Testekre vonatkozik, egy almára, egy atomra, egy elektronra stb. A tört számlálója a DE a környező tér energiája, pontosabban energia-változása. A nevezője az E0az anyagi test alapenergiája, amelyet az ismert mc2 képlettel számolhatunk ki. Tekintsük a világűrt vonatkoztatási alapnak, és energiák szempontjából üresnek. Ezek után kapcsoljunk be a test mellett elektromos, mágneses vagy gravitációs erőteret. Egy 0-tól különböző DE értéket kapunk, mely az m1 egységnyi tömeg és a Föld viszonylatában így néz ki: 

 DEgrav =- m*mFöld*G/R    [joule]

Mint tudjuk, a lefelé eső test energiája csökken, 0-ból a negatív értékek felé halad. Közben csökken a testtömege, és nem mellesleg lecsökken a fény c sebessége is. Emiatt az E0 értéke is csökken, bár csak elenyésző mértékben, gyakorlatilag nem számít. Ha viszont sebességet adunk az űrben lebegő testnek, akkor megnő a tömege.  

1_delta_e.jpg

  2.  A gravitációs kékeltolódás   .         .    .    .     .  ?

  Sokan vöröseltolódásnak mondják, de a kék szó rövidebb, és a két jelenség egy tőről fakad. Ha fény esik a Földre vagy a Napra, akkor a hullámhossza lecsökken, és a fény elkékül. A Napból távozó fény hullámhossza viszont megnő, elvörösödik. A jelenséget elsőnek Pound és Rebka mérte ki 1959-ben, a magyarázatot (a téves magyarázatot) pedig a fizikusok a fotonok esés közbeni energia-növekedésében illetve frekvencia-növekedésében vélték meglelni. Valójában a fotonnak nincs saját energiája, azt kívülről, a vákuumból kapja. Földet érve kisebb energiaszintre kerül, csökkent energiát kap.  Ezzel együtt a sebessége és a hullámhossza is csökken. De a felemlegetett frekvencia-változás egy nonszensz, ez képtelenség. A valóság más. A magasan lévő, magasabb energiaszinten lévő atom vagy atommag által kibocsátott fény frekvenciája túl magas a földön álló, alacsonyabb energianívón lévő atomnak vagy atommagnak. Ezért az érzékelő eszköznek hátrálnia kell, hogy megjelenjen a kisebb (látszólag kisebb) frekvencia. Az itt leírtak újszerű és egyben teljes magyarázattal szolgálnak a kékeltolódás tüneményére, és cáfolják a jelenlegi logikátlan, frekvencia-növekedésre alapozott okfejtést.  

 

2_mossbauer.jpg 

 

   3.  Kétszeres fényelhajlás a Nap mellett .   .   .   ?

 

Ez a tünemény az 1919-es napfogyatkozáshoz és Eddington-hoz köthető. Ez volt a meglepő sejtés kísérleti igazolása, hogy a fénysugár kétszer annyit görbül meg a Nap mellett elhaladva, mint amennyit a gravitációs vonzás indokol. A megoldás felé haladunk, ha meggondoljuk, hogy a fénysugár hullám, melynek hullámhegyei hol a Naphoz közelítenek, hol eltávolodnak. Közelítve kisebb energiájú gravitációs térben haladnak, ott kisebb lesz a sebességük. Kívül haladva nagyobb. Ez a hatás is a Nap felé hajlítja a fénysugarat. Felírva és megoldva a vonatkozó differenciál-egyenletet éppen akkora elhajlást kapunk, mint a már korábbról ismert gravitációs vonzásból. A kettő összege 1,75 szögmásodperc, a csillagászati mérésekkel egyező érték. Napjaink görbülő tér illúziója tehát már nem fér bele a valóságba, azaz az amúgy is kettősen görbülő fénysugár mellé.   Ha a tér is görbülne, úgy a fénysugár túlgörbülne. 

 

ketszeres_fenyelhajlas_3.jpg

 

    4.  Vissza az éterhez!   .    .    .    .    .     .    .    .  ?

 

 

 

Az éter hosszú évszázadokon keresztül a természettudósok legfontosabb építőkövei közé volt besorolva. A múlt század elején azonban felbukkant egy ifjú fizikus, Einstein, aki meglepően újszerű elmélettel szándékozott megoldani a sebesség és a mozgás konfúzus problémáit. Ezen közben ki kellett iktatnia az étert, mint szükségtelen, sőt számára zavaró entitást. Később – pl. BBC rádió előadás-sorozatában – kimondta, hogy éter nélkül nem működhet a természet. De utána arra jött rá, hogy éterrel meg nem működik kedvenc elmélete. Ezt a csiki-csukit többször is megcsinálta. Ennek ellenére a mai tudomány nem lép ki a mókuskerékből mert fél, hogy utána még több megoldatlan problémája támad. Az igazság az, hogy már az éter fizikai paramétereit pontosan kimérték, és egyéb kísérletek is ez irányba mutatnak. Tehát kétségtelenül létezik, ámde ütközik a kényelem-szeretettel. 

 

eter_4.jpg

 

  5.  Atomóra reptetés .    .    .    .     .    .    .    .  ?

 

 

 

Évszázados feltevés volt az is, hogy a sebesség hatására megnő a test tömege. A híres-hírhedt óraparadoxon kísérletet Hafele és Keating végezte el 1971-ben, amikor is 4 atomórával körberepülték a földet. Keletnek repülve az órák késtek, nyugatnak tartva siettek. Ráadásul a változás aszimmetrikus volt, keleti irányba haladva nagyobbnak bizonyult. Hafele kusza dolgozatában az SR és GR alapján próbálta magyarázni az eredményt, szembeszökően színvonaltalan és logikátlan módon. A magyarázat az aszimmetriára az, hogy a Föld és a légkör forog az éterben, tehát keletnek repülve szembe fúj az éterszél. A repülőgép és az éter sebessége összeadódik, ráadásul négyzetesen jelentkezik az E=mv2/2 energiaképlet miatt. Nyugatnak tartva a sebességek persze kivonódnak. Azt a felelőtlen extrapolációt, mára már berögzült téveszmét pedig félre kellene tenni, hogy itt un. idődilatáció történt. Egyszerűen az alapjelet szolgáltató cézium atomok tömege nőt meg az atomórákban. Egyébként egy régimódi rugós karóra elvileg ugyanúgy viselkedett volna, csakhogy ez nem jelez a nanoszekundumos időtartományban.

 

atomora_reptetes_5.jpg 

 

   6.  Az abszolút sebesség  .    .    .    .    .     .    .   ?

 

  A  H-K atomóra reptetés megmutatta, hogy az éter jelenti a bázist, a testek ehhez viszonyítva mozognak. Az éterhez viszonyított sebességük adja a többlet-energiát, ami azután tömegnövekedés formájában jelenik meg. Ebből általánosságban következik, hogy elkerülhetetlen az abszolút sebesség fogalmának visszavezetése a fizikába. Az már korábban is fölsejlett, hogy a múlt században bevezetett relatív sebességekkel baj van fizikai problémák tárgyalása esetén. Már lineáris egyenletek esetén is, sebesség hatványoknál azonban mindig. A mozgási energia képletében pedig a sebesség négyzete szerepel. Az abszolút 0 sebesség könnyen megtalálható, itt van a Föld belsejében, és odatapad a Föld felszínére is. Ezt az un. éterszél-kísérletek egyértelműen kimutatták. Csupán érdekességnek számít, de az előzőek miatt a felszíni közlekedés járművei abszolút sebességgel haladnak, míg a repülőgépek kijelzett sebessége már nem abszolút, hanem csak relatív sebesség, mert abban a magasságban már fúj az éterszél.

 

 abszolut_sebesseg_6.jpg

 

 

 

  << 20 vissza    tovább      21 f  >> 

 Eppur si mouve!               felfedezések folytatás

 

AmazingCounters.com




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 58
Tegnapi: 96
Heti: 154
Havi: 2 694
Össz.: 138 414

Látogatottság növelés
Oldal: Találmány és felfedezés
aPARADOXON, a természettudomány ideiglenes kudarcai - © 2008 - 2017 - aparadox.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: e=mc2 - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »