aPARADOXON, a természettudomány ideiglenes kudarcai

A tudomány úgy gondolja, hogy már ismeri az univerzum egyik felét és tervbe vette a másik fele feltárását. Csak annyiban téved, hogy az "egyik felét" tévesen ismeri, mialatt halvány fogalma sem lehet arról, hogy mi is lenne a "másik fele". Tt

Találmányok és

felfedezések 2015 folytatás

 einstein_frakkban.jpg

- Aparadox 21 f -

 

  7.  Foton helyett  ikerfoton .    .    .  .    .    .     .    ?

A foton (a golyó alakú foton) fogalmát Einstein alkotta meg, és ő vezette be a fizikába. A Nobel-díjat is ezért, az un. fotoeffektus nevű jelenség magyarázatáért kapta. Eszerint a fém felszínét azért hagyják el elektronok, mert a kék fény fotonjának energiatartalma éppen elegendő arra, hogy az atom burkából kiüssön egy elektront. A vörös fényre nem reagál, mondotta, mert az nem éri el az energiaküszöböt, bármilyen intenzív. Ebben tévedett. Az erős vörös lézerfény is létrehozza az effektust. A gondolat hibás volt ugyan, de előre mutató.   Megérdemelte a magas díjat. 

      A golyó-foton modell azonban több jelenség esetén is adós marad a válasszal. Például a tudomány a foton és a részecskék alaptulajdonságáról, a spinről  csak annyit tud, hogy ez egyfajta irányultság, és vagy fel, vagy le mutat. Ámde az űrben nem létezik a fent és lent fogalma. Továbbá hogyan lehetséges az, hogy un. kétutas foton-kísérleteknél ketté tudják választani a golyóbis-fotont? És  miért   kétszeres a foton spinje? 

     Az én  ikerfoton modellem két egymás körül keringő golyóból áll.  Ezek egyébként jóval kisebb tömegűek, mint az elektron vagy a pozitron.  Valamilyen eddig ismeretlen kapcsolat tartja össze őket, hasonlóan a   Cooper-párokhoz.  

      Az iker-gömbök fénysebességgel keringenek egymás körül, és fénysebességgel haladnak előre. Végtére is ez a kettős mozgás a térben 1,41c sebességet jelent. Oldalról nézve – síkba deformálva – olyan szinusz hullámot látnánk, melynél egységnyi hullámhegy esetén 6,28 a hullámhossz. 

     A jobbra forgó, azaz jobbos spinű golyópár jobbmenetű csavarvonalat ír le, a balra forgók balosat, ezért balos spinűek. Valójában ezek kétféle, egymásba nem illeszthető térbeli alakzatot képviselnek.

     Nézzünk néhány további foton jellemzőt a teljesség igénye nélkül. A fotonok útközben bizonyára veszítenek saját mozgási energiájukból. Kint az űrben azonban az éter fizikai paraméterei kényszeríti őket c sebességű keringésre és haladó mozgásra. Anyagban haladva (molekulafelhő, üveghasáb stb.) az atomok elektromágneses tere lelassítja őket, de kijutva belőle újra felveszik a vákuum-parancsolta fénysebességet. Gravitációs erőtérben – amely mindig negatív előjelű – szintén lassabban haladnak, de elhagyva e térséget megint felgyorsulnak.   

      Ha a fotonok anyagba csapódnak, úgy I=h*f/c impulzust adnak át. Ez az ikerfoton esetében az Emozg=2miker2c2/2 mozgási energiájukból ered. Ezt összevetve a Planck-féle EPlanck=h*f energia-képlettel (közben megküzdünk a sok zavaró *2 és /2 taggal) megkapjuk az ikerfoton egyik golyócskájának tömegét: miker=h*f/2c2, ami persze fele a golyó-fotonénak. Tagadják, de véleményem szerint a fotonnak nemcsak becsapódáskor, hanem menet közben is van impulzusa, tehetetlen tömege és van mozgási energiája is.  

ikerfoton_7.jpg

 

 8.  A hatáskvantum hátországa  .    .    .    .    .    . ?

Az elméleti fizikában rendkívüli fontosságú h hatáskvantum felfedezési dátuma 1900, szülőatyja a joggal híres Max Planck. Sokszor használt nevezetes képlete az E=h*f . Azaz a foton energiája egy  vákuumállandó és a foton frekvenciájának szorzata. Sajnos ennek utána a tudományban kábult csönd állt be, senki sem próbált a hatáskvantum fogalom mélyére nézni. 

     A hatáskvantum kísérleti úton kapott érték, h=662*10-36 Js. De mellette ott van az ugyancsak rendkívül pontos mérésekre alapozott spin névvel ellátott kvantumfizikai fogalom, ahol S0=53*10-36 Js.  Mellesleg ez utóbbinak a hivatalos jele L, de én az S0 jelölést beszédesebbnek tartom.  S, mert Spin (pörgés) és 0, mert ez az alapvető entitás, a vákuum fizikai jellemzője és egyik fontos megjelenési formája.

     Az viszont nem mellékes, hogy a Js (Dzsúl-szekundum) tömörített, egyszerűsítések után visszamaradt és sajnos téves irányba orientáló mértékegység. Eredeti formája azonban  megmutatja, hogy itt egy mechanikában régóta ismert fogalomról van szó. Ez a forgó testek un. impulzus-nyomatéka, és a vonatkozó képlet S=m*v*r [kgm2/s]. Ez pedig a m tömeg [kg],  a sebesség [m/s] és az r keringési sugár [m] szorzata. 

     Az egykor tudományos szenzációt jelentő EPlanck=h*f képlet megadja a mindmáig rejtélyes foton energia-tartalmát. A h jelölésben viszont bele van rejtve a foton mF tömege és hullám-amplitúdója. Így tehát módunkban áll összevetni egy kvantumos képletet egy energia-képlettel, egy klasszikus alapon nyugvó E=mc2 egyenlettel. Ez az összevetés azért izgalmas, mert megfelelő megfontolások után a kétféle egyenlet azonos eredményre vezet. 

     Először vizsgáljuk a kvantummechanika oldalt! A h és az S0 aránya 12,5, azaz 4p. Erre magamtól jöttem rá, de a dicsőségben minden bizonnyal sok ezer fizikussal kell osztoznom. Hiszen más vonatkozásban néhányan már a p2 és egy tört szorzatát is megtalálták. 

     Írjuk fel a Planck képletet bővített formában  EPlanck=h*f = 4pS0*f 

Ahol S0=m*v*r. Ha jól utána gondolunk, mindhárom változó értékére rá tudunk közelíteni. Az m egygolyós foton tömege lehetne, de itt ez valójában m/2. Ugyanis a levezetést csak a 2 golyós ikerfoton elmélet ( lásd 5.) alapján lehet megoldani. Ennél pedig mindkét golyó egy-egy S0 perdületet kap a vákuumtól. Av=c, sebesség, míg a golyók r keringési sugarát a körmozgásra vonatkozó r=c/2pf összefüggés adja meg.

     A fenti egyenleteket megoldva (lásd a részletező dolgozatot) kijön a végeredmény:

Eplanck = h*f =  mc2

azaz a kvantumfizika képlete és a Newtoni fizika képlete a fotonra ugyanannyi belső energiát ad eredményül. 

 hataskvantum_8.jpg

 

  9.  A proton belseje  .    .    .    .    .    .    .    .    .     ?

A proton belső felépítését Islam és munkatársai mérték ki a CERN-ben és a Fermi laboratóriumban 2009-ben.  Három gömbhéjat találtak  benne  0,20  0,44  és 0,87 fm (femto-méter) sugárral. A belső gömb volt a legkeményebb, míg a külső héj tűnt a legpuhábbnak.

    A proton 938 MeV tömegű és 5 fm sugarú gömböcske.  Később fontos lesz a mágneses nyomatéka, ami T=14,11*10-27 Am2.  Benne 3 kvark van, meg 30% valami más – mondják az atomfizikusok. Az u kvark elektromos töltése +2/3, a d kvarké pedig -1/3

     Egészítsük ki ezt az ismereti szintet 3 új feltevéssel. A kvarkok a proton belsejében keringő mozgást végeznek, így áramjárta tekercsként viselkednek. A 3 gömbhéjat a 3 kvark alkotja u d u sorrendben.  Tömegük meg onnan ered, hogy változó mértékben bár, de erősen közelítik a fénysebességet. Ami ugyebár tömegnövekedéssel jár. 

     Ki kell elégíteni az un. spin feltételt is, amely szerint minden kvarknak S0=53*10-36 kgm2/s perdülete van.  Mivel adott a keringés r sugara, valamint a keringés v sebessége (itt v=c), akkor az S0=m*v*r képletből megkaphatjuk a kvarkok m tömegét.  A kvarkok mágneses momentumát pedig a T=Q*c*r/2képlet adja, és összegüknek pontosan kell egyeznie a proton kísérletileg kimért mágneses momentumával.  E vonatkozásban az  eredeti sugarak mintegy 10% lemaradásban vannak, ezért azokat növelnem kellett.  Kis igazítással sikerült  olyan számsort kapnom, ahol a keringési sugarak  duplázódnak, így az eredmények áttekinthetőbbé válnak.  Igaz, hogy a három sugár egymástól független és ízlés szerint módosítható, de csak szűk határokon belül.  Ezért talán véletlen szerencse a duplázó sorozat, és az sem kizárt, hogy törvényszerűség búvik meg mögötte. 

   A kibővített kvark-ismeretek és az elvégzett iterációs számítás alapján itt sorolom fel a proton belső részleteit. Az adatok rendre: keringési sugár, m tömeg,  T mágneses momentum. 

 

Belső gömbhéj u1 kvark:     0,22 fm    494 MeV    3,250 *10-27   Am2 

Középső gömbhéj d kvark:  0,44 fm    224 MeV    3,250 *10-27   Am2

Külső gömbhéj u2 kvark:      0,88 fm    113 MeV    14,11*10-27  Am2 

Tenger-kvarkok:                      ?    fm    114 MeV               0          Am2 

-–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Összesen:                               -    fm    938 MeV   14,11*10-27   Am2     

 Miután elméleti úton is sikerült behatolnunk a proton belsejébe, ott több meglepő dologgal és  érdekességgel találkozhatunk.  Például azzal, hogy a belső u kvark keringési frekvenciája igen magas,   2,2*1023 Hz.  Ha ez sugároz, akkor a hullámhossza 1,4  fm, tehát gamma sugár. Az áram gyűrűben pedig 23000amper áram folyik, amelyik nyílván igen erős mágneses teret hoz létre. A pici körpályán fénysebességgel keringő tömeg pedig 38000 newton centrifugális erőt eredményez, ez akár egy elefánt súlyát is képes megtartani. Nem csoda hát, hogy az olasz kísérletben a belső gömb igen keménynek mutatkozott, a részecske-lövedékek lepattogtak róla. 

     Úgy tűnik, hogy az elméleti levezetésem jól harmonizál a kvarktömegek és a gömbhéjak vonatkozásában, bár számos súlyos kérdés továbbra is megválaszolatlan. 

A kvark-köráram feltételezése viszont megnyit egy további kaput is. Az itt számítható mágneses erők bőven elegendőek az atommag nukleonjainak (proton, neutron) összetartásához. Ugyanakkor a magfizikusok által hézagpótlóként megalkotott erős kölcsönhatás valószínűleg szükségtelenné válik, ezért a fiktív fogalom törlendő.

 proton_9.jpg

 

●  10.  E=mc2, az atom rejtőző energiája .   .     .  ?

 A közismert képletlevezetésével már Einstein előtt is próbálkoztak. Maga Einstein ötször is, de csak az 1905-ös és 1946-os dolgozata  forog közkézen. Az elsővel az a baj, hogy olyan képleteket használ föl, melyek eredetileg nem az anyagra, hanem a fényre vonatkoztak. Közben számos fogalmi és logikai hibát is vét, és ezek nem mindig kompenzálják egymást. A levezetés túlbonyolított és pongyola volta miatt azonban rejtve maradt a dolgozat elégtelen volta a legtöbb szakember számára. A második levezetésében másféle hibát vét. A fényaberráció egyszerű képletével Da=v/c*sin(fi) indít, de sajnos elhagyja belőle az elhagyhatatlan sin(fi) szorzót. Így azután több követhetetlen logikai kanyart kell megfutnia, mire "megkapja" a régóta jósolt végeredményt. 

 Jómagam az E=mc2 2013 című dolgozatban jártam utána az "anyagból energia" néven ismert tételnek. Bevezetésként leszögezem, hogy nem az anyag alakul át energiává, mert abból egyébként is igen kevés van. A legfrissebb vélemények szerint az univerzum összes "anyaga" elférne egy gyűszűben, mert az alapvető részecskék igen-igen kicsinyek, talán matematikai pontok. Ezeket a mozgási energiájuk fújja fel atomokká, és így már tehetetlen tömeget is felmutatnak. Ebből az m jelű tehetetlenségi mérőszámból kellene visszaszámolni az atomban rejtőző energiát.  Nos, a képlet már egy évszázada megvan, és a mérések igazolták is.

     Végül is az E=mc2 képlet elméleti levezetésére az atommag belsejében keringő kvarkok mozgási energiája adja meg az alapot. (Az elektronhéj most elhanyagolható.) De ennek részleteit már láthattuk a 9. alatt. (Még további részleteket lásd itt!)  

     Szükségesnek tartom elmondani, hogy a levezetés végét hiányosnak tartom annak ellenére, hogy "kijött" az ismert képlet. Én a keringő töltések által kisugárzott energiát, mint energia-keresztmetszetet vettem még figyelembe, mely az éterből kapja az energia utánpótlást. Azonban kétségtelenül ebben a térrészben van még az atomok mágneses energiája is, melynek kiszámolására én nem találtam rutin-módszert. Egyébként hitem szerint ez a mágneses energia valójában egy fénysebességgel haladó éter áramlás, a proton pólusain keresztül. (Talán ez okozza azt a bizonyos kis horpadást a proton-golyóbis tetején. )

     Milyen szép is lenne, ha valaki folytatná a jó irányba elindított munkát, és végre valahára  valóban kijönne neki a helyes eredmény. 

 rejtozo_energia_10.jpg 

   11.  Ősrobbanás helyett gátszakadás.     .     .  ?

 A jelenleg közkeletű Ősrobbanás elmélet úgy hangzik, hogy egykoron egy fiktív matematikai pontból robbant ki a Világegyetem összes anyaga és energiája. Én ezt a hipotézist módosítanám, mert nem kirobbant, hanem kicsordult, és egyre inkább árad kifelé.  Olyan ez, mint a gátszakadás, amikor a túltöltött tó egy ponton áttöri a gátat, majd a kizúduló víz egyre jobban kitágítja a megbontott rést. 

      Mi támasztja alá ezt a Gátszakadás teóriát? Részben az, hogy az Univerzum a gravitáció ellenében még most is tágul. De még inkább az, hogy a tágulás tempója az időt során többször is változott.  

  osrobbanas_helyett_gatszakadas_11.jpg

 

  12.  A gravitáció mint energia-gradiens  .    .   ?

Napjaink legígéretesebb elmélete a fizikában és a kozmológiában az un. húrelmélet.  Mellesleg ez az elmélet rendelkezik a legnagyobb méretű és bonyolultságú matematikai háttérrel. A teória szerint az ősrobbanás nem anyagot és energiát hozott a világra, hanem sok-sok rezgő húrt, melyek anyagot és egyben mozgási energiát is hordoznak. Természetes helyükön, a vákuumban nem képesek energiájukat leadni, mert mindenik körül van véve hasonló állapotban lévő húrokkal. Egy korábbi becslés szerint a húrok fajlagos energiája 1094 kg/m3. Az óriási energia-sűrűséget az valószínűsíti, hogy a húrok igen sűrűn vannak és igen kicsinyek, ezért elképzelhetetlenül nagy frekvenciával és energiával rezegnek.  

     Létezik azonban a húrokból összeállt un. anyag is porfelhők, csillagok és bolygók formájában. Az anyag atomjai viszont energiát igényelnek, mert a pályaelektronok és a magban keringő kvarkok elektromágneses energiát sugároznak ki. Az elillant energiát a rezgő húrok mozgási energiája pótolja.

        Most már sejthetjük a gravitáció okát. A világűrben teljes hevességgel rezegnek a húrok, míg az atomok közelében csökkentett mértékű a rezgés, csökkentett mértékű a húrok mozgási energiája. A legtermészetesebb, hogy az energia elindul befelé a lecsökkent szint irányába. Minél közelebb vagyunk az atomhoz, illetve az anyagi tömeghez, annál gyorsabb, nagyobb mértékű a változás. Mint ez előre sejthető a változás a távolsággal fordítottan és négyzetesen arányos. A négyzetes arány onnan jön, hogy kétszeres távolságban négyszer nagyobb a gömb felszíne, ott négyszer kisebb lesz az energia áramlása, az energia-gradiens. A külső, hevesebben rezgő húrok pedig kívülről befelé nyomják a térben lévő anyagi részecskéket.  Nos hát, ez a gravitáció!

 gravitacio_12.jpg

 --- o ---

 

Ez a tizenkét felfedezés tulajdonképpen nem is olyan nagy kunszt. Többsége azon alapszik, hogy visszatértem abból a zsákutcából, melyet egykor a 26 éves ifjú titán, Einstein munkált ki, relativitáselmélet néven. Ebben elvetette az anyagok közötti közvetítő közeget, az étert. Hibás lépés volt, azóta is minden az éter létét támasztja alá. Innen kiindulva könnyen jöttek a "megoldhatatlan" fizikai paradoxonok megoldásai, mégpedig a régimódi (Newtoni), kézenfekvő, egyszerű szemléletvilág segítségével. Mindenkinek javaslom ezt az utat, és akkor némi kreativitás, szorgalom, és alaptudás birtokában jó eséllyel megérkezik a felfedezések birodalmába.

     Életem során két piros pontot kaptam, és pedig az elemi iskola első osztályában.  Emlékszem, oda voltam a gyönyörűségtől. Most 12 piros pontot osztottam ki magamnak. Ámbár ezek kicsik és nem mind pirosak.  Anno én a fehér és zöld pontokat is pirosnak tekintettem volna, ugyanúgy boldog örömmel. E listában viszont a színes pontok segítik az eligazodást. Talán meg is érdemlem eme kis színes pontokat, hiszen sokat dolgoztam a cikkek összeszerkesztésén és formázásán.

     Sok év eltelt már ama bizonyos két piros pont óta, most már egy arany színű N betűt szeretnék kapni. Igen-igen ez a Nobel-díjat jelenti, mindjárt a legmagasabbat, hiszen a magamfajta köznapi ember az átmeneti lépcsőket nemigen ismeri, csak a csúcsot. Az 1. számú téma a DE/E0 képlet szerintem az elméleti fizika legmagasabb szintjén áll, nagyjából egy szinten az E = mc2 formulával. Rossz ómen, hogy ez utóbbit sem díjazták külön, fogadok, hogy én sem fogom megkapni. Ennek hat komoly oka van (hat igen komoly oka van). Melyet majd külön részletezek valahol, ha jut rá időm.

     De az Olvasók szavazhatnak is oly módon, hogy kihelyezik a 12-es listát a saját honlapjukra. Sőt, ha valaki úgy gondolja, hogy a többi 11 téma közül valamelyik szintén  díjazást érdemel, akkor a kérdőjel helyére helyezzen rá egy további N betűt. A téma és én előre is megköszönjük a voksot! Ha pedig számos felfedezés-gyanús ötlettel egyet ért, akkor igen fontos határponthoz jutott el. akkor ez már paradigmaváltás a fejében, A  gondolkodásában, és paradigmaváltás az elméleti fizikában. Nagyon itt az ideje, hogy ez széles körben megtörténjen. (It is high time!)  

 

                                                                                         2015 12 20

Tassi Tamás    

aparadox.hupont.hu

aparadox@gmail.hu

 szallagcim_kek.jpg

 << 21 vissza   tovább  >>22 
Találmány                        Napenergia 

AmazingCounters.com




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 38
Tegnapi: 163
Heti: 38
Havi: 2 366
Össz.: 147 343

Látogatottság növelés
Oldal: Találmány folytatás
aPARADOXON, a természettudomány ideiglenes kudarcai - © 2008 - 2017 - aparadox.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: e=mc2 - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »